Anatólia meghódítása
Az 1243-as Köse Dag-i csata során a mongolok legyőzték és hűbérükbe kényszerítették az Ikóniumi Szultánságot, amely mindinkább szétesett, és az Ílhánida Perzsia és az egyiptomi Mamlúk Birodalom közti rivalizálás színterévé vált. A szeldzsukok végül 14. század elején megbuktak, helyüket számos kisebb török emírség vette át – a magterületükön például az egyik legjelentősebb utódállam, Karamán. Eközben az északnyugati határon létrehozott, Oszmán vezette fejedelemség feltartóztathatalan terjeszkedésbe kezdett, megvetve az Oszmán Birodalom alapjait.
Még Oszmán szerezte meg Bursát, az új fővárost, utódai pedig mind a Balkánon, mind Anatóliában folytatták a terjeszkedést. Keleti irányú növekedésük alapvetően békés természetű volt: házasságok, vásárlás vagy öröklés révén olvadt be mind több emírség az Oszmán-dinasztia államába. Az ellenálló Karamánt I. Bajazid verte tönkre a 14. század legvégén. A mongol Timur Lenk az 1402-es ankarai csatában legyőzte Bajazidot, és miután az Égei-tengerig végigdúlta Kis-Ázsiát, az Oszmán Birodalom korábban meghódított területein számos hajdani emírséget támasztott fel, illetve megmaradt részeket Bajazid fiai között osztotta ki. A 15. század jelentős uralkodói, I. Mehmed, II. Murád és II. (Hódító) Mehmed azonban visszaszerezték a területek zömét, sőt ez utóbbi 1453-ban bevette Konstantinápolyt, 1461-ben felszámolta a Trapezunti Császárságot, 1473-ban pedig győzelmet aratott a Kelet-Anatóliát birtokló Ak Kojunlu törzsszövetség felett.
A dinamikusan terjeszkedő Oszmán Birodalom ezzel hegemón helyzetbe került, és egyetlen ellenfele maradt a térségben: az egyébként egyiptomi központú Mamlúk Birodalom. A két szultánság között fekvő három ütközőemírség közül Karamánt 1475-ben kebelezték be a Hódító II. Mehmed seregei, így csak a jelentéktelen, Ramazánidák által uralt Kilikia és a Dulkadrida Elbisztán maradt meg Kairó számára, de Isztambulból is igyekeztek saját jelölteket az emíri trónra juttatni. II. Bajazid és fivére, Dzsem trónviszályába avatkozva a mamlúkok háborúba keveredtek az oszmánokkal (1485–1491), de a küzdelem ekkor nem járt komolyabb következményekkel Bajazid óvatossága és al-Asraf Kájitbáj birodalmának gyengesége miatt. Bajazid utódja, I. Szelim az 1501-ben kialakuló, kelet-anatóliai befolyását fenyegető Szafavida Birodalom ellen harcolva 1516-ban megdöntötte és bekebelezte a régóta hanyatló Mamlúk Birodalmat, ezáltal ténylegesen is Kis-Ázsia egészének ura lett.
Anatólia a birodalomban [szerkesztés]
A Szafavidák fő támaszát a nomád, síita török törzsek, az ún. kizilbasok alkották. Ezek nagy számban éltek Anatólia keleti vidékein, és a 15-16. század folyamán lázadásaikkal komoly gondokat okoztak a szunnita Oszmán Birodalomnak. A perzsák ellen vívott háborúk a Van-tó mélységéig általában anatóliai területeket is érintettek, de ezek az 1638-as, véglegesnek tekinthető békekötéskor oszmán kézen maradtak.
I. Szulejmán halála után a birodalom stagnált és lassú hanyatlásnak indult, és a 18–19. század folyamán európai területeinek nagyját elvesztette. Az Oszmán Birodalom nem török lakosságú ázsiai tartományai az I. világháborúban történő összeomláskor szakadtak el Isztambultól, amelynek így nagyjából Kis-Ázsiára és egy kicsiny európai területre redukálódott. Az Oszmán Birodalom romjain Musztafa Kemal Atatürk épített köztársaságot.
